Három pár zokni, három alsógatya, pár póló, egy szappan, egy bézbózütő baseballsapka, napszemüveg. Készen állok az útra, bepakoltam. Kelt: Akyaka, 2011. március 25.
Mire ez megjelenik, már úton leszek İzmirbe, túl Efesen, az ókori világ hét csodájának egyikének romjain, satöbbi. Tele lesz képekkel a fényképezőgépem, és azon fogok agyalni, vajon rendes ember-e, akinél aludni fogunk, vagy kivágja a maradék vesémet is? Na mindegy.
Kíváncsi leszek İzmirre, mégiscsak nagyobb, mint Budapest, de állítólag bádogváros, meg nincs ott semmi. De azért biztos jó lesz.
Hétkor kelek. Nyolckor indulok. Repül a nagy kő az idő, és megint keveset fogok aludni, de nem lenne gond, felkelnék én hamarabb is, hogy láthassam a Forma-1-et, de az pont akkor kezdődik, mikor indulnunk kell. Mindjárt éjfél.
Jó lesz ez az utazás.
»másnap reggel« Kentvéjt. Induljunk.
