Karesz felvetett egy olyan ötletet, hogy legyen szombaton buli, és mivel az egyetértés könnyebben ment, mint ahogy az Úr megteremtette a világot: és lőn. Meghívtuk a többieket is, alig hiányoztak páran, így szép számú állig felfegyverzett külföldi indult harcba azon az estén. Akkor még nem tudtuk, mi ellen.
Korábban már találkoztam mindannyiukkal, a legjobb benyomást az egy szem tunéziai, és a szlovénok tették rám. A két francia eleinte furcsa volt - azt gondoltam, azért, mert franciák, és nem szeretnek mással szóba állni. Nos, tévedés volt. Teljesen jó arcok, bármiről el lehet velük dumálni, már ha érti az ember, amit mondanak; és ez tényleg probléma, néha csak bólogatok, annyira fertelmes akcentusuk van, hogy felét se fogom fel annak, amit szerintem akarnak közölni - ha sokadjára sem érted, amit mondanak, bólogass, és reménykedj, hogy nem kérdés volt. Valahogy így. Van ugye nálunk az a sztereotípia, hogy a franciák mindenkit utálnak, aki nem francia. Mi meg őket utáljuk, mert utálnak minket. Meg azért is, mert csigát esznek. Hülyeség.
Jó volt a hangulat, és egyszer csak feltűnt, hogy már a mellettünk ülővel is ordibálunk, aminek egyenes következménye volt, hogy a buliba becsatlakozott a jandarma is. Valaki csengetett, mentem ajtót nyitni, ahogy mennék le a lépcsőn, látom, hogy három csendőr jön velem szembe, és én csak annyit bírtam kinyögni nagy meglepetésemben, hogy hello, jandarma. Jött még velük egy tolmács is, így megtudtuk, hogy hallották, milyen jó a hangulat, de piát nem, csak csendet kértek. Köszönték szépen, elmentek. Az első felvonás ezzel ért véget.
Ha a második felvonást egy kivonatos, olvasni nem szerető diákok számára megírt füzetecskébe kellene összefoglalni, valami ilyesmi lenne: a fiatalok elindulnak az apartmanból a partra, hogy fürödjenek, majd csurom vizesen elmennek egy bárba, de a fél bandánál nincs pénz, így visszamennek a lakásukba, majd megint vissza a bárba, majd megint haza, majd vissza. Ha nem teljesen érthető, nem gond. Addigra már mi sem értettük, mi miért van. Lényeg a lényeg, jól esett a fürdés, a többi csak rétestészta.
Valamikor fél hat körül feküdtem le. Másnap délután fél ötkor keltem. Kicsit meglepő volt, azt hittem, kábé dél lehet. Úgyhogy a vasárnapi nap ment is a kukába, de nem kár érte, mert ez is esőnap volt.
